A Műszaki Értelmiségi Bizottság helyzetértékelése és ajánlásai

Helyzetelemzés a műszaki-értelmiség mai magyarországi státuszáról

A sikeres országokban jellemzővé vált, hogy:

• a szellemi munka felértékelődött - az új termékek esetében (árában) nem ritka a 70%-ot meghaladó szellemi hányad
• a professzionális irányítási és vezetési módszerek általánossá váltak
• a munkaerőpiac ill. a foglalkoztatottság jelentősen átstruktúrálódott
• a foglalkoztatottak körében a magasan képzett technikusok és mérnökök aránya megnőtt
• nincs szükség többé alacsonyan képzett munkaerő tömegekre

Magyarországon is számos olyan munkahely található, ahol az értelmiségi munkavállalók (mérnökök, technikusok, egyéb szellemi foglalkozásúak) aránya eléri, vagy meghaladja a 75%-ot! Összességében azonban a helyzet nem jó, generális javulásra a közeljövőben nem látszik esély.

Az elmúlt évek történései alapvetően átformálták nemcsak a magyar gazdaság, hanem a társadalom képét is. A változásoknak vannak anyagi és erkölcsi szempontból is vesztesei és van akinek helyzete az elmúlt években indokoltan vagy indokolatlanul sokat javult.

  A műszaki értelmiségi tagozat véleménye szerint a műszaki értelmiség igazán értékes része a vesztesek oldalára került. Ennek társadalami megnyilvánulása a sok pályaelhagyó és kényszerűségből nem igazán igényes munkát végző szellemi robotmunkás. Gazdasági hatása pedig a fokozatos, de biztos lecsúszás, a multik be, majd kivonulása, gyárbezárások, stb.

Lehetne (lehetett volna) másképpen csinálni?

A modern közgazdaságtan világosan megfogalmazza (vagy újra felfedezi?), hogy manapság a gazdaság legfőbb erőforrása a képzett emberi munkaerő, a kreatív munkavégzésre való képesség. Egy ország gazdaságát és gazdagságát, a huszadik század második felére jellemző un. hiperkompetitív piaci viszonyok közötti helytállását nem elsősorban a nyersanyag és energiaforrások bősége határozza meg - gondoljunk csak Japánra, ahol egyik sincs - hanem az innovációra való képesség, beleértve a magas minőségi követelményeknek is megfelelő új termékek kifejlesztésére való képességet, vagy akár a korszerű tervezési, szervezési és menedzsment módszerek alkalmazásában nyíló lehetőségek kiaknázását. Mindehhez nagyon képzett és rátermett, elméleti és gyakorlati tudományokban egyaránt járatos szakemberekre van szükség. Amelyik ország nem fordít kellő figyelmet ilyen szakemberek képzésére ill. nem gazdálkodik jól ezzel a szellemi tőkével az szinte biztos, hogy a szegény, kiszolgáltatott, egyre inkább a többi nemzet mögött kullogó országok közé csúszik vissza. Hiába a gazdag termőföld, a kiaknázatlan bányakincsek sokasága, az energiaforrások végtelen bősége - példaként gondoljunk a volt Szovjetúnióra, amely adottságait tekintve a világ egyik leggazdagabb területe - a kvalifikált munkaerő nem kellő megbecsülése és a humán erőforrásokkal való hibás gazdálkodás végül is - mint a példa mutatja - akár birodalmak széteséséhez is vezethet.

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy mind a vállalati, mind az államilag támogatott kutatás-fejlesztési ráfordítások nálunk igen alacsonyak, nem érik el az európai átlag felét sem. Jórész ennek következménye az egyre nagyobb számban külföldön dolgozó tanult embereink akárcsak időszakos, de nem ritkán végleges elvesztése. Márpedig tartós gazdasági növekedést csak kutatás-fejlesztéssel, megfelelő mennyiségű és minőségű szakemberrel lehet megvalósítani. Ezek az említett tények a gazdaság, a társadalom és ennek a térségnek, Magyarországnak a jövője szempontjából rendkívül veszélyesek és károsak. Különösen ezekben a "reformdús" időkben, amikor a spórolás alighanem a bevált recept szerint a kutatást-fejlesztést a többi területnél erősebben sújtja.

Minden társadalmi szerveződésnek, így a szakszervezeteknek is elemi érdeke és egyik fő törekvése kell legyen, hogy ez a negatív tendencia megváltozzon. A közgazdasági szakértőkkel teljes egyetértésben meggyőződésünk, hogy a gazdaság jó működésének az egyik alapfeltétele a képzett munkaerő - ahogyan Széchenyi megfogalmazta: a kiművelt emberfők sokasága - és megfelelő kihasználása. Egyszerű a képlet: ha a gazdaság jól működik, az embereknek van munkája és pénze, akkor nem keletkeznek nehezen feloldható feszültségek a társadalomban sem.

Az már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy nálunk munkavállaló párti kormány ill. párt nincsen, s legfeljebb szavakban és a választási igéretekben jelenik meg a bérből és fizetésből élő magyar állampolgár, nomeg amikor adózni kell. Pedig végülis matematikailag ez a réteg, a lakosság mintegy tizede biztosítja a maradék 90 százalék megélhetését is! További gond,hogy sajnos döntéshozó politikusaink között igen kevés a képzett műszaki értelmiségi, sőt munkavállalóként sem szereztek meghatározó tapasztalatokat s így (a külföldi követendő példákat is figyelmen kívül hagyva) nem ismerik fel a képzett munkaerő előbbiekben vázolt és jövőnket meghatározó jelentőségét.

Ezért a műszaki értelmiségi tagozat szorgalmazza, hogy nem öncélúan, hanem mindnyájunk érdekében, társadalmi nyomást felhasználva, állami innovációpolitikai eszközök segítségével is fokozott erővel kell törekedni arra, hogy a műszaki értelmiség munkalehetőségei bővüljenek, képzettsége és képességei jobban kamatozhassanak és érdekei a jövőben a jelenleginél sokkal jobban érvényesüljenek .

Az érdekérvényesítéshez persze erő kell, az erőhöz meg tagság. A mi szempontunkból is életbevágóan fontos tehát a tagszervezés, vagy legalább szakszervezetbarát munkahelyi környezet kialakítása. Az ilyen szempontból az általunk elsősorban célzott réteg: fiatalok és a középvezetők.

A szakszervezet belső életében mindenképpen fokozni kell a profizmust. A globalizáció kihívásai miatt a nemzetközi kapcsolatokat is tovább kell erősíteni a szakszervezeti munkában is. Különleges figyelmet kell fordítani a képzésre beleértve a nyelvi képzést is.

Elkeserítő, hogy Magyarországon a GDP/fő az EU átlag 20%-a, a kereset mindössze 10%-a. Vásárlóerő paritáson is a hazai keresetek az EU átlag kb. 30 %-át teszik ki. Szakszervezeti érdek is, hogy a versenyképességet ne az alacsony bérekkel biztosítsák a hazai vállalatok, hanem innovatívabb termékekkel. Ne vacakot gyártsunk olcsón, hanem minőségi terméket jól megfizetett, képzett emberekkel. Ne kicsik merjünk lenni, hanem próbáljunk meg jó értelemben álmodni, bízni magunkban és a sikerben!