Újabb piacokat keres a GSK (Világgazdaság.hu, 2010. szeptember 03.)

Az Egyesült Államokban is megjelenhetnek a Gödöllőn gyártott antigénekkel készülő vakcinák

A jövő év elejétől az amerikai piacra szánt védőoltásokhoz is szállíthat hatóanyagot a GlaxoSmithKline (GSK) magyarországi vakcinagyára – mondta el a gödöllői üzem vezetője, Vincent Loret. A GlaxoSmithKline Biologicals ügyvezető igazgatója hangsúlyozta: a gyártó- és fejlesztőegység, amelyet 130 millió eurós beruházással hozott létre a brit központú multicég, néhány éven belül már nyereséges lehet. Egyelőre azonban nem profitábilis a 100 százalékban exportra – a GSK más egységekben készülő vakcináihoz – termelő gödöllői üzem: a 4,2 milliárd forintos forgalmat bonyolító egység 6,7 milliárdos veszteséggel zárta a múlt évet. Vincent Loret azonban hangsúlyozta: a középtávon várható új projekteknek is köszönhetően ez a trend megfordulhat. Egy-két éves távon például egy újfajta vivőanyag fejlesztése, illetve egy újfajta, többkomponensű, pneumococcus elleni védőoltáshoz szánt hatóanyag fejlesztése szerepel a GSK csoport tervei között.

A 232 főt foglalkoztató gödöllői egységben klinikai kutatásokra az elmúlt öt évben 3,5 milliárd forintot költöttek. A zöldmezős beruházással létrehozott üzemben jelenleg a diftéria és a tetanusz elleni védőoltások hatóanyagát állítják elő, utóbbi esetében a kapacitás teljes kihasználása mellett.

A kapacitásbővítés lehetősége is adott a két éve működő üzemben, mivel annak egyik szintje egyelőre üres – tette hozzá a GSK Biologicals ügyvezetője. További előnyt jelenthet ebből a szempontból az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) auditja. Reményre adhat okot ugyanakkor az is, hogy a jelenleg a gyógyszerpiac összforgalmának két százalékát képviselő védőoltáspiac gyors ütemben bővül, tíz éven belül a forgalom megháromszorozódását várják szakértők.

A GSK vakcinaágazata forgalmának 4 százalékát adó gödöllői üzemnek ugyanakkor cégen belül is fel kell vennie a versenyt a csoport más fejlesztőegységeivel, így nem mellékes az sem, milyen a hazai befektetői környezet. Ezzel kapcsolatban Leitner György, a csoport hazai piacot ellátó forgalmazója, a GlaxoSmithKline Kft. ügyvezető igazgatója kiemelte: reméli, a legutóbbi időszak kedvezőtlen folyamatai most megfordulnak.

Mint lapunk kérdésére elmondta: azt is reméli, az elmúlt években megszűnő dialógus helyreáll a szektor és a kormányzat között. Pozitív jelnek tekintik, hogy az új kormányzat ígérete szerint kiemelt helyen kezeli a következő időszakban az egészségipart. Ezen túlmenően azonban azt várják el, hogy hangolják össze az iparpolitika és a gazdaság más területeinek egyes elemeit. Ezzel kapcsolatban a gyógyszer-gazdaságossági törvényt említette, amelynek alapján 2007 óta komoly megszorításokkal sújtották a gyógyszerágazatot. A különadókból több mint 50 milliárd forintos bevétele származott az államháztartásnak. „Az elmúlt években mi már megfizettük a magunk bankadóját” – utalt az ágazat szereplői által sokat bírált rendelkezésre Leitner György, aki hozzátette: a restriktív szemlélet helyett várnak összehangoltabb iparpolitikát.

Átmenetileg gyorsult a bérnövekedés (Világgazdaság.hu, 2010. szeptember 03.)

Új felvételek helyett egyelőre a munkaintenzitás emelkedik a magyar munkaerőpiacon.

A versenyszféra bérezésében az év elejétől jelentős gyorsulást figyelhettünk meg. A jelenséget döntően a feldolgozóipari bérfolyamatok okozták. A 2009 második felére jellemző 5 százalék körüli feldolgozóipari bérdinamika az idei év elején 8 százalék fölötti ütemre gyorsult. Ezzel párhuzamosan érdemi létszámbővülés az első negyedévben még nem volt érzékelhető.

- Az egyik lehetséges magyarázat szerint az ágazat munkapiacán a versenyszféra átlagánál nagyobb a feszesség, ezért munkakínálati korlátok késleltethetik a létszámbővülést, és ezzel párhuzamosan az aktuálisan foglalkoztatottak béreit is emelik. (Minél kevesebb munkanélküli pályázik ugyanannyi meghirdetett üres álláshelyre, a munkapiac annál feszesebbnek tekinthető. A nagyobb feszesség pedig erőteljesebb bérnyomást eredményezhet.) Ez az eset tartósan magas bérindexeket feltételez.

- Egy másik megközelítés szerint a megfigyelt elmozdulások hátterében keresletoldali tényezők állhatnak. Egyrészről előfordulhat, hogy a javuló piaci környezetet jelentős bizonytalanság övezi, másrészről valószínűsíthető, hogy az új munkaerő felvétele és munkába állása hosszabb időt vesz igénybe, amely késést idéz elő az alkalmazotti létszám konjunktúrához viszonyított alakulásában. Ezért az ágazat vállalatai rövid távon a rendelkezésre álló munkaerő intenzívebb kihasználásával alkalmazkodtak a kereslet kedvező elmozdulásaihoz. Az új foglalkoztatottak belépésével, illetve a munkaintenzitás csökkenésével a bérindexben már rövid távon is korrekcióra számíthatunk.

A válság kitörését követően a feldolgozóipar vállalataitól több mint 85 ezer főt bocsátottak el, mialatt a meghirdetett új álláshelyek számában érdemi növekedés – az év elejéig – nem volt. Az Állami Foglakoztatási Szolgálat adatai szerint úgy tűnik, az ipari és építőipari szakmákban állást keresők aránya változatlanul kiugró a többi szakmacsoporthoz képest. Ez alapján feltételezhetjük, hogy a szektorból elbocsátottak jelentős része továbbra is aktív álláskeresőnek számít, tehát egy esetleges létszámbővítésnek valószínűsíthetően nincsenek munkakínálati korlátai, így a munkapiac feszességéből adódó problémák rövid távon nem érzékelhetők.

Ezt a képet erősítik meg a GKI konjunktúrafelmérésében szereplő, a munkaerő hiányát mint legfontosabb termelést korlátozó tényezőt mérő indikátorok is. Az említett indikátor alapján az év első felében, a tavalyi évhez hasonlóan, továbbra is messze elmarad a historikusan jellemző értékektől azon cégek aránya, amelyek a munkakínálat elégtelenségeit nevezik meg a termelést elsődlegesen korlátozó tényezőként.

A második megközelítés szerint az első negyedéves bér- és létszámfolyamatokat jellemzően keresleti tényezők határozták meg. Az év első hónapjaiban javulást mutató konjunkturális környezet a korábban vártnál nagyobb mozgásteret biztosított a hazai vállalatoknak. Azonban tekintve, hogy a hosszabb távú keresleti kilátásokat továbbra is jelentős bizonytalanság övezi, ezért a hazai vállalatok a kereslet kedvező elmozdulásához az alkalmazotti létszám érdemi bővítése helyett jellemzően a rendelkezésre álló munkaerő nagyobb intenzitású kihasználásával alkalmazkodtak.

Ezt a magyarázatot támasztja alá, hogy a feldolgozóipari bruttó átlagkeresetek év eleji gyorsulását legnagyobb mértékben a prémiumkifizetések válság utáni helyreállítása okozta. Ezt a hatást tovább erősítette, hogy az előző évben megfigyelt, historikusan alacsony munkaóra- és túlóraadatok az év elejétől kezdve visszatértek, sőt kismértékben felül is múlták a válság előtt jellemző szinteket. Emellett a válság idején markánsan megnövekedett részmunkaidős foglalkoztatás az év első felében a válság előtti szintre csökkent. Ennek megfelelően az év elején megfigyelt bérdinamika jelentősebb részét a munkaórákban megfigyelt korrekció magyarázza, miközben az egy munkaórára vetített átlagkeresetek emelkedése elmaradt a korábbi években megfigyelt értékektől.

Összességében a feldolgozóipari bérek év eleji gyorsulását döntően a munkaintenzitás év eleji jelentős növekedése okozta. A recesszió időszakában a vállalatok számos intézkedéssel próbálták tompítani a foglalkoztatás csökkenését. A kereslet élénkülésével ezen intézkedések az elmúlt hónapokban folyamatosan kifutottak. Amennyiben a bérek változását ezen hatásoktól megtisztítjuk, érzékelhető hogy az év eleji bérindexek is a korábbi években megfigyeltnél érdemben alacsonyabb év eleji béremeléseket jeleznek, amit már az azóta beérkezett májusi és júniusi adatok is megerősítettek.

GKI Zrt. - az elmúlt évek árbevétele

Szükség van-e megállapodásra a Nemzetközi Valutaalappal? Elemzői vélemények (Világgazdaság.hu, 2010. szeptember 03.)

Bár a magyar kormány jelezte, nem tervez újabb megállapodást kötni a Nemzetközi Valutaalappal, elemzők mégis fontosnak tartanák azt. Még akkor is, ha rövid távon nem kellene igénybe venni az IMF hitelét.

Németh Dávid, az ING Bank makroelemzője

Időnyerés

„Egy új hitelmegállapodás biztosítókötelet jelentene, ha ezzel nem élünk, akkor sokkal részletesebben kidolgozott, megalapozott programot kell a kormánynak letennie az asztalra. Ebben az esetben nem feltétlenül szükséges megállapodni az IMF-fel. Az Európai Unióval azonban mindenképpen meg kell egyeznünk, és utóbbi feltételrendszere valószínűleg közel áll a valutaalapéhoz. Lehetséges azonban, hogy csak időt akar nyerni a kormány, hogy egyedül dolgozhassa ki a gazdasági programot, azt követően viszont már nagyobb hajlandóságot mutathat a megállapodásra. Ha mégsem olyan programmal állunk elő, amely a nemzetközi befektetőknek is megfelel, és csökkenő adósságpályát eredményez, akkor az leminősítésekkel, a hozamok megugrásával járhat, és ebben az esetben rászorulhatunk újabb hitelekre.”

Suppan Gergely, a TakarékBank elemzője

Róka fogta csuka

„Elsődleges lenne, hogy jövőre az államháztartási hiányt a GDP 3 százaléka alá szorítsuk, ami egyébként viszonylag könnyedén, néhány kiadási tétel befagyasztásával teljesíthető lenne. Ettől vélhetően Brüsszel sem tágít majd, pedig ez valójában csak formális követelmény. Ennél némileg magasabb hiány esetén is az unió élbolyába tartoznánk, ám az előző kormányok már többször elmulasztották a cél teljesítését, így mostanra nem maradt több mozgásterünk. A piacok bizalmának visszanyerésével a finanszírozásunk is olcsóbb lesz, így az IMF pénzére sem lesz égetően szükségünk. Ez viszont tipikusan a róka fogta csuka esete, mert a kritériumok teljesítése nélkül újabb hitelkerethez sem jutunk. Utóbbi megléte viszont jelentősen javítana a megítélésünkön.”

Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetője

Új instrumentum

„Jelenleg a devizatartalékok szintje, a fizetési és a külkereskedelmi mérleg többlete, akárcsak a befektetői szintű hitelbesorolásunk és a globális pénzügyi hangulat mind azt sugallják, hogy az idén és jövőre újabb hitelkeret nélkül is tudja finanszírozni az adósságát az állam. Később azonban szükségessé válhat újabb hitelcsomag. A jelenlegi konfliktus egyébként elsősorban az unión belüli hangsúlyeltolódás következménye lehet, mivel éppen akkor került a terítékre a konszolidáció, amikor a magyar kormány nagyobb mozgásteret szeretett volna magának. A valutaalap ellenben jóval engedékenyebbnek tűnik, mint az elmúlt évtizedekben. Ezért is lenne érdemes az IMF által most létrehozott instrumentum igénybevételét fontolóra venni, mert azt szinte Magyarországra szabtak.”

Kondrát Zsolt, az MKB Bank vezető közgazdásza

Kísérletezés

„Mindenképpen célszerű lenne megállapodni, közgazdaságilag ez lenne a racionális. Nem érdemes az országgal kísérletezni, és mindent feltenni arra, hogy kedvező külső környezetben nem lesz szükségünk újabb hitelre. Még akkor is jót tenne egy újabb hitelkeret, ha azt – hasonlóan a most kifutó program utolsó részleteihez – le sem kellene hívnunk. Az államadósságot akkor is olcsóbban tudnánk finanszírozni, mivel a befektetőknek garanciát jelentene egy nagyobb hitelkeret megléte. Október előtt azonban nem tudjuk meg, milyen költségvetést terjeszt be a kormány. Ha az nem felel meg az EU követelményeinek, akkor nagyon gyorsan újabb mentőcsomag igénybevételére kényszerülhetnénk, mert a befektetők ezt már nagyon valószínű, hogy nem tolerálnák.”

Palócz Éva, a Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatója

Stigma

„A pénzügyi biztonságon túl a megállapodás mellett szólna, hogy a valutaalap véleményére a meghatározó befektetői körök is adnak. Bár a kipattant vita során sokan a mi oldalunkra álltak, nem szabad megfeledkezni arról, hogy forrásokat nem a magyar kormányt esetleg támogató elemzőktől, hanem a nemzetközi befektetőktől remélhetünk. A konfliktuskereső stílus ebből a szempontból nem túl szerencsés. Másik oldalról vi-szont vannak hátrányai is annak, ha hosszabb ideig az IMF-hitelre szoruló országok körébe sorolnak bennünket a befektetők. Ez egy stigmává válhat, amelytől érdemes mielőbb szabadulni. A hitelkeret után ráadásul készenléti díjat kell fizetnünk. Ez ugyan nem túl magas, egy százalék alatti összeget jelent általában, ám ez is sok milliárd forintot tehet ki.”

A kormány szerint nem gond a bivalyerős svájci frank (MTI, Hírszerző.hu, 2010. szeptember 02.)

Átmeneti a forint gyengülése a svájci frankkal szemben és a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) nem kell kamatot emelnie az árfolyam rövid távú ingadozása miatt - jelentette ki Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára csütörtökön.

Cséfalvay Zoltán egy ausztriai gazdasági fórumon újságíróknak azt is elmondta, hogy a kormány az idei 3,8 százaléknál 2011-re kisebb GDP-arányos államháztartási hiányra törekszik. Úgy vélte továbbá, hogy magyar gazdaság növekedése 0,6 és 0,8 százalék között lesz ebben az évben.

Az államtitkár megismételte azt is, hogy a kormány nem tervez új pénzügyi megállapodást a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), miután az ősszel lejár a jelenleg érvényes szerződés. Hozzátette, pozitív jelzés volt Magyarországnak az a stratégiája, hogy IMF-pénzek nélkül finanszírozza magát. "Mindenkinek - az IMF-nek, az EU-nak és Magyarországnak - az a közös célja, hogy Magyarország a kötvénypiacról finanszírozza deficitjét. Az jó jel, hogy ezt több mint egy éve sikerül elérni."

Újabb hitelkeret az IMF-től?

Arra a kérdésre, vajon Magyarországot érdekelné-e, ha az IMF felkínálna egy úgynevezett rugalmas hitelkeretet (flexible credit line - FCL), Cséfalvay Zoltán azzal válaszolt, hogy Magyarország "nem kapott ilyen ajánlatot, de ha kap majd, akkor mérlegelni fogja". (Mint a Dow Jones megjegyezte, eddig három ország, Lengyelország, Mexikó és Kolumbia kapott ilyen hitelt, de egyik sem hívott le belőle.)

Cséfalvay Zoltán szerint a svájci frank árfolyamszintje nem ad okot az aggodalomra. "Normálisnak tekinthető az árfolyamok hasonló jellegű mozgása. Korábban is nagyon sokszor az mozgatta a forintot, hogy mi történik Amerikában, illetve a globális piacon.

A jövő évi költségvetéssel kapcsolatban a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára hangsúlyozta, a "piac számára fontosabb az, hogy megállapodás születik a költségvetésről, amiben bízhatnak, mint az adat."

Az Magyar Nemzeti Bank (MNB) szerdán arra figyelmeztetett, hogy a svájci frank erősödése főként növekedési kockázatot jelent Magyarország számára. Simon András, a jegybank szóvivője azzal érvelt, hogy a forint leértékelődése a jellemzően svájci frankban eladósodott hitelesek számára a törlesztőrészlet megemelkedését jelenti, amire ők fogyasztásuk és beruházásaik visszafogásával reagálnak. A bankok szempontjából pedig devizahitel-portfolióján hitelezési veszteséget okoz a forint gyengülése, ami csökkenti a tőkemegfelelésüket és ezen keresztül korlátozza a bankok hitelezési aktivitását.

Elszállt a frank kedden

Alapvetően a befektetők kockázatvállalási hajlandóságának mérséklődése miatt kedden este minden eddigi rekordot megdöntött és 223 forintra emelkedett a svájci frank árfolyama a forinttal szemben. A frank kedden délelőtt egymás után állította be árfolyamrekordjait a forinttal szemben, de később mérséklődött - a kereskedők szerint a folyamatok nemzetközi hatásokat tükröztek.

Kedden délután az eurót 285,71 forinton jegyezték a bankközi kereskedelemben, szerdán már 287,23 forintig erősödött.

A svájci frank árfolyama stabilizálódott csütörtök reggelre: 218,33 forint volt, szerdán este 218,39. Majd ismét erősödött a frank az euróhoz képest csütörtökön délelőtt, miután nyilvánosságra került, hogy a svájci gazdaság a várakozásoknál erőteljesebben bővült a második negyedévben.

A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa legutóbbi, augusztus 23-i ülésén sem változtatott a jegybanki alapkamat 5,25 százalékos mértékén. Legutóbb az április 26-i ülésen csökkentette 25 bázisponttal 5,25 százalékra az alapkamatot a testület, akkor a tanács öt tagja szavazott negyed százalékpontos csökkentés mellett, ketten pedig 50 bázispontos lazításra voksoltak. A tavaly júliusi 9,50 százalékos szintről a monetáris tanács minden hónapban csökkentett, áprilisig 4,25 százalékponttal mérsékelte az alapkamatot. Az utolsó kamatcsökkentéskor az eurót 262,50 forinton jegyezték a svájci frank 183 forinton állt.

Hallgat, és még nem dob mentőövet a kormány a devizahiteleseknek (Hírszerző.hu, 2010. szeptember 03.)

Nincs rövid távú terve a kormánynak a bajba jutott devizahitelesek megsegítésére - legalábbis az ezt firtató kérdéseinkre nem akart válaszolni a gazdasági tárca.Ősszel kerülhet a parlament elé a PSZÁF indítványa, miszerint a hitelintézetek a középárfolyamukon váltsák át a devizahitelesek törlesztőrészleteit. A Nemzeti Eszközkezelő Társaságról több javaslat is a kormány asztalán hever, az egyik szerint csak végső esetben vállalná át a hitelt az állam, ám nem csak a lakáshiteleket.

A svájci frank történelmi csúcsra emelkedése után, kedd reggel a Hírszerző megkereste a Nemzetgazdasági Minisztériumot azzal a kérdéssel, hogy mit kíván tenni a kormány a devizahitelesek megsegítésére, illetve szerettük volna megtudni azt is, hogy egyeztetnek-e a bankokkal egy új magatartáskódexről, és hogy hogy áll a parlament gazdasági bizottságának elnöke, Rogán Antal által emlegetett mentőcsomag. Két napos "a kollégák dolgoznak a megkeresésén" válasz után csütörtök délelőtt azt közölték, mégsem válaszolnak most a feltett kérdéseinkre.

Ősszel szavazhatnak az első enyhítésről

Pedig a kormány az elmúlt hónapokban két tervet is meglebegtetett. A devizahitelesek terheit egyrészt azzal csökkentenék, hogy a bankokat arra köteleznék: ne az általuk meghatározott árfolyamon, hanem a jegybank középárfolyamán váltsák át a törlesztőrészleteket. Jelenleg ugyanis a kereskedelmi bankok és a pénzügyi vállalkozások maguk állapíthatják meg, milyen árfolyamon számolják el devizahiteleseik forintban befizetett törlesztőrészleteit.

A hitelintézetek által alkalmazott törlesztési árfolyam a kereskedelmi bankoknál 1,3-1,5 százalékkal, a pénzügyi vállalkozásoknál pedig több százalékkal magasabb az MNB középárfolyamánál. Azaz, hitelösszegtől függően, havonta pár ezer forintos megtakarítást is jelenthetne az új szabályozás.

Kérdés azonban, hogy mikor léphet életbe a könnyítés, erre ugyanis jelenleg nincs válasz. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete még augusztus elején elküldte a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a javaslatát, amely szerint a hitelintézeteknek vagy az MNB vagy a saját középárfolyamaikon kellene átváltaniuk a törlesztőket.

Binder István, a PSZÁF szóvivője lapunknak azt mondta, amennyiben a jogalkotó úgy dönt, úgy a felügyelet információi szerint ősszel kerül a parlament elé a jogszabály.

Nemcsak a lakáshiteleseknek lenne mentőhálója?

A másik tervet még Orbán Viktor jelentette be júniusban, 29 pontjában. Akkor azt mondta, a kormány egy úgynevezett Nemzeti Eszközkezelő Társaságot hoz létre, az állam pedig ezen keresztül vásárolná meg a bedőlt hitelesek ingatlanjait, amelyet visszabérelhetnének az államtól. Bencsik János, a gazdasági minisztérium államtitkára, aki az eszközkezelő társaság kidolgozásával foglalkozik, még két hónapja a Hírszerzőnek adott interjújában úgy fogalmazott, egyáltalán nem lesz vonzó az állami segítség, és nem minden adósnak a hitelét tudja majd átvállalni az állam.

Az eszközkezelő társasággal kapcsolatban a Kormányzati Kommunikációért Felelős Államtitkárságnál azt mondták a Hírszerzőnek: "a Nemzeti Eszközkezelő Társaság felállításáról szóló kormányelőterjesztésnek október 15-éig kell elkészülnie. Mivel a nemzetközi pénzügyi helyzet napról napra változik, több erre vonatkozó alternatíva is napirenden van, ezekről tart az egyeztetés".

A Hírszerző információi szerint valóban több alternatív javaslat hever az asztalon, az egyik szerint nem csak a lakáshitelesek vehetnék igénybe a Nemzeti Eszközkezelő Táraság segítségét, hanem a szabad felhasználású kölcsönnel rendelkezők, illetve azok akiknek a közüzemi díjtartozásuk miatt árvereznék el a lakásukat.

A javaslat három lépcsőfokot tartalmaz a bajba jutott adósoknak. Első lépésként piaci körülmények között, azaz a hitelek átütemezésével, a futamidő meghosszabbításával, a törlesztés átmeneti felfüggesztésével segítenének. Ha ez sem segít, akkor második lépcsőként az állam hitelgaranciát vállalna.

Maga az eszközkezelő viszont csak ezen lépések után vállalná át a hitelt azzal a feltétellel, hogy az ingatlan is állami tulajdonba kerül, igaz, azt visszabérelhetné az adós. A tervek szerint az önkormányzatoknak kellene állami részfinanszírozással kiváltaniuk a hitelt.

Milyen lehet az egykulcsos adó hatása? (Világgazdaság.hu, 2010. szeptember 03.)

Nem ismertek még a tervezett 16 százalékos szja részletei, így csak kvalitatív módon lehet felmérni gazdasági hatásait.

A kormány a 29 pontos gazdasági akcióterv keretében jelentette be, hogy több lépésben megvalósítja az egykulcsos, családi adórendszert, ahol a munkajövedelmeket egységesen 16 százalékos szja-kulcs terheli. Az új adórendszer bevezetéséről ugyanakkor lényegi részleteket egyelőre nem ismerünk, így hatásait még csak kvalitatív módon tudjuk felmérni.

Az egykulcsos adórendszer az OECD-országokban sehol sem „tisztán” egykulcsos. Az egykulcsos adórendszer legtisztább formájában azt jelenti, hogy minden jövedelem – függetlenül annak forrásától – egyetlen, azonos kulccsal adózik. Valójában azonban ilyen tiszta formában a rendszer egyetlen OECD-országban sem valósult meg. Egyrészt ugyanis a tb-rendszer minden esetben külön maradt, emiatt a munka adóterhelése az egykulcsos rátát alkalmazó országokban is érdemben magasabb maradt, mint a tőke vagy a fogyasztás adóterhelése. Emellett azonban a valóságban még az szja-rendszer vonatkozásában sem beszélhetünk tiszta egykulcsos adóról: a gyakorlatban az összes egykulcsos rendszert bevezető OECD-ország alkalmaz egy adómentességi határt vagy adójóváírást, amelynek következtében a minimálbér környéki keresetek adóterhelése nulla vagy nagyon alacsony. Ennek alapvető célja – a jövedelemegyenlőtlenségeket tompító megfontolásokon túl – az alacsony jövedelmű, képzetlen munkaerő munkapiacon tartása, elhelyezkedési esélyeinek javítása.

Az egykulcsos adó egy tágabb adóreform részeként jelentősen javíthatja az általános befektetői környezetet. Azokban az országokban, ahol az egyetlen szja-kulcs a legtöbb jövedelmi kategóriában érdemi csökkenést jelentett a bevezetés évében, az szja-bevételek GDP-arányosan csökkentek, azonban jellemzően a tervezettnél kisebb mértékben. Azonnali Laffer-görbe hatás tehát jellemzően nem volt, de az adóbázis és az adófizetési hajlandóság általában növekedett. Az adóbázis emelkedése jellemzően a reform bevezetése utáni második évtől volt erősebb. Az szja-bevételek kiesését az szja adóbázisának növekedése mellett sok esetben már az első évtől tompította, hogy nőtt a társasági nyereségadó és/vagy az áfa alapja.

Összességében az egykulcsos adórendszert bevezető országok a bevezetést követő években erős gazdasági növekedést mutattak, de az adórendszer reformja sok esetben csak részét képezte egy tágabb, pl. a támogatási rendszert, igazgatást, oktatást stb. érintő reformcsomagnak.

Bár az új rendszer jelentősen csökkentené az átlag feletti, az adójóváírás esetleges kivezetése ugyanakkor – nemzetközi összevetésben – kirívó magasságba emelné az átlag alatti jövedelmek adóterhelését.

A 16 százalékos egységes kulccsal Magyarország – legalábbis az szja-kulcs mértékét tekintve – igen versenyképes helyzetbe kerülne, hiszen annak mértéke a legalacsonyabb lenne a régióban. A versenyképesség szempontjából azonban a munkát terhelő teljes adóék számít, ebben a tekintetben pedig a magasabb jövedelmi szegmensekben is csak megközelítjük a visegrádi hármak adóterhelésének átlagát.

Mindent összevetve azonban a bevezetni tervezett adórendszer az átlagjövedelem feletti szinteknél erőteljesen csökkenti az adóéket. Problémát jelent ugyanakkor, hogy az adójóváírás kivezetésével az átlagbér alatti jövedelmi szinteken az átlagos adóterhelés jelentősen emelkedne: az alacsony keresetű munkavállalók átlagos adóterhelése az OECD-országok vonatkozásában kiugróan magas lenne.

Az új adórendszerben lehet többlet GDP-növekedés, de az alacsonyabb képzettségűek foglalkoztatása jó eséllyel csökkenhet. Az új adórendszer makrogazdasági hatásainak a számszerűsítésénél két hatást érdemes átgondolnunk: egyrészt, hogy az adóráták változása miként érinti a munkapiacra való be- és az onnan történő kilépést (extenzív határ), másrészt, hogy a már foglalkoztatottak ledolgozott munkamennyiségére milyen hatással van (intenzív határ). Az új adórendszer kapcsán megállapítható, hogy a marginális adóráták alapvetően abban a szegmensben csökkennek jelentősen, ahol a munkaintenzitás érzékenyen reagál annak változására.

Hazai kutatások alapján ezen a csatornán keresztül középtávon 4-5 százalékos GDP-többlet alakulhat ki a 2010-es adórendszerhez képest amiatt, hogy a képzettebb, magasabb jövedelmű munkaerő többet dolgozik az új rendszerben, illetve amiatt, hogy a gazdaság fehéredik.

Bár az extenzív határ szempontjából nem állnak rendelkezésünkre megbízható becslések, de az alkalmazkodás tekintetében már korántsem lehetünk ilyen optimisták. Az új adórendszerrel ugyanis ceteris paribus a foglalkoztatottak nagyságrendileg 75 százalékának átlagos adóterhelése nő az eredeti 2010-es helyzethez képest.

Figyelembe véve, hogy a munkakínálat extenzív rugalmassága az alacsonyabb jövedelmi szegmensben inkább nagyobb, mint az átlag felett, illetve, hogy a képzetlen munkaerő keresletének bérrugalmassága is magasabb, mindez azt jelenti, hogy mind a munkakínálati, mind a munkakeresleti csatornán keresztül a foglalkoztatás várhatóan csökken, ami a GDP-kilátásokra is kedvezőtlenül hathat.

Az adórendszer teljes hatásának értékeléséhez tehát azt kell mérlegelnünk, hogy az intenzív határon bekövetkező többlet GDP-növekedés mennyiben lesz képes új munkahelyeket teremteni, és kompenzálni az átlag alatti jövedelműeknél bekövetkező kedvezőtlen hatást.

Mivel összességében az új adórendszer kiengedést jelent mind a jelenlegi 2010-es, mind az eredeti 2011-es törvényhez képest, és az adóterhelést oly módon változtatja, hogy a magasabb jövedelmű képzettebb munkaerő adóterhelése csökken az átlag alatti jövedelműek rovására, így az nagy valószínűséggel állítható, hogy az új rendszer többlet GDP-növekedést generál. A foglalkoztatásra vetített hatás azonban már jóval bizonytalanabb, ahol ez utóbbi akár jelentheti a foglalkoztatás csökkenését is. Ennek elsődleges oka, hogy az új rendszer megdrágítja a képzetlen munkaerőt a képzetthez képest, azaz a kevés, de képzett munkaerőt alkalmazó cégeket kedvezőbb, míg a munkaintenzív képzetlen munkaerőt alkalmazó ágazatokat kedvezőtlenebb helyzetbe hozza.

Munkanélküliség: a szlovákokat már verjük, a csehek még előttünk vannak (Menedzsment Fórum.hu, 2010. szeptember 03.)

Míg az EU egészében már hónapok óta stagnál a munkanélküliség, addig hazánkban ha kis mértékben is, de javult a helyzet az elmúlt időszakban az előző hónapokhoz képest. Arányait tekintve Szlovákiában lényegesen több az állástalan, mint nálunk, de például Csehország még lépéselőnyben van - összesítésben az uniós középmezőny hátsó felében állunk.

Magas szinten stagnált a munkanélküliség az euróövezetben júliusban, a ráta továbbra is 10 százalék, derül ki az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat napokban közölt adataiból.

A munkanélküliség már sorban az ötödik hónapban nem változott az euróövezetben, de még így is a legmagasabb létrehozatala, 1999 óta. Tavaly júliusban 9,6 százalék volt a munkanélküliség, azaz egy évvel ezelőtthöz képest enyhén romlott a helyzet.

Az egész Európai Uniót tekintve 9,6 százalékon állt a munkanélküliség júliusban: ez az előző hónapokhoz képest stagnálást, tavaly júliushoz képest pedig 0,5 százalékos romlást jelez.

Már jobb a helyzet, de van is hova javulnunk

Magyarországon júliusban 10,3 százalékos volt a munkanélküliség a 15-74 éves korosztályban. Ez ugyan még némileg rosszabb az EU-átlagnál, összessítésben pedig a kilencedik legrosszabb érték, havi szinten már enyhe, de folyamatos javulás tapasztalható - az első negyedév 11,2 százalékos csúcsához képest már 0,9 százalékponttal csökkent a mutató.

Ami a trendek hátterét illeti, a tavasszal bekövetkezett pozitív fordulat elsősorban a kedvező külső konjunktúrából közvetlenül profitáló feldolgozóiparhoz köthető. Ez egyben azt is jelenti, hogy - a Magyar Nemzeti Bank (MNB) jelentése szerint - a javuló trend egyelőre csak a feldolgozóipari szakágazatokat érinti.

Bár a munkaerőpiaci helyzet valószínűleg a következő hónapokban is valamelyest javulni fog, a munkanélküliség ezzel együtt is tartósan magas marad, figyelmeztet az MNB.

Éves összehasonlításban javulás még nincs - 2009 júliusához képest nem változott a munkanélküliségi ráta júliusban. Más országoknak, például Szlovákiának viszont emelkedéssel kell megküzdeniük: északi szomszédunknál egy év alatt 2,8 százalékkal 15 százalékra szökött fel ez az érték.

Igaz, a térségi államok közül a románok, a lengyelek és csehek is jobban állnak nálunk – utóbbi országban például kereken három százalékkal kisebb a munkanélküliség.

Ami a nemenkénti megoszlást illeti, hazánkban, illetve az EU egészében nagyjából ugyanakkora a munkanélküliség a férfiak és a nők között, Szlovákiában és Csehországban viszont a szebbik nem képviselői között több az állástalan, mint a férfiaknál.

A csehek mellett egyébként az olaszoknál, a portugáloknál és a luxemburgiaknál vannak lényegesen rosszabb helyzetben a nők a munkaerőpiacon, míg a másik végletet az írek képviselik: "a zöld szigeten" nyolc százalékkal magasabb a munkanélküliség a férfiak, mint a hölgyek között.

A 25 év alattiak között a munkanélküliség minden országban lényegesen magasabb, mint a 15-74 éveseket tekintve - Csehországban 18,9, Magyarországon 24,1, Szlovákiában pedig 34,4 százalék.

A legjobban - a többi mutatóhoz hasonlóan - Ausztria szerepel, ahol még a 25 év alattiak között sem éri el a tíz százalékot a munkanélküliség, míg a legrosszabb helyzetben a spanyolok vannak, ahol negyven százalék feletti az állástalanok aránya a gazdaságilag aktívak között a fiatal korcsoportban.

"Újabb és újabb sokkok érték a magyar gazdaságot" (Portfolio.hu, 2010. szeptember 03.)

Eltér a jegybanki stáb és a monetáris tanács kockázatértékelése az inflációs kockázatokat illetően, aminek alapvetően a bizonytalan gazdasági környezet az oka - mondta el Virág Barnabás, az inflációs jelentést készítő csoport vezetője. A Magyar Nemzeti Bank szakértője úgy látja, hogy magyar gazdaság jelenleg egy olyan repülő, amelyiknek egyelőre csak az egyik motorja működik jól, de alacsonyan és labilis időjárási körülmények közt repül.

Magasak az inflációs várakozások

Portfolio.hu.: Meglehetősen kétarcú jelentést tett le az asztalra a jegybank szakértői stábja. Az alapinflációs folyamatok szempontjából például az MNB előrejelzése viszonylag optimista, ugyanakkor az inflációs célok elérését nagy kockázatok közt ígéri. Mi az oka ennek?

Virág Barnabás: A recessziós gazdasági környezet hazánkban is markáns dezinflációt eredményezett. Ha a folyamatot régiós kontexusba kívánjuk helyezni elmondhatjuk, hogy az infláció lassulásának mértéke megfelelt a környező gazdaságokban tapasztalt elmozdulásoknak. A problémát hazánkban az jelenti, hogy az infláció csökkenése nálunk egy lényegesen magasabb szintről kezdődött. A válság előtti években, 2006-2007 folyamán még 7-8 százalékos inflációt mérhettünk. Ehhez képest a júliusi 4 százalékos adat valóban számottevő csökkenést jelent, de ellentétben a tartósan alacsony inflációs környezetet felmutató gazdaságok tapasztalataival, az éves árindex hazánkban jelenleg is a 3 százalékos jegybanki cél fölött alakul. Ugyanakkor egyértelműen kedvező fejleményeket figyelhetünk meg számos termékkör árazásában. Ilyen már hosszabb ideje a piaci szolgáltatások áralakulása, illetve az elmúlt hónapokban az iparcikkek és feldolgozott élelmiszerek inflációja is. Ezeknek köszönhetően a maginfláció lényegesen kedvezőbb képet mutat, mint amit a teljes árindex sugall. Kérdés, hogy ez a kép egy ismételten élénkülő gazdasági környezetben mennyire tud majd tartósan fennmaradni. E tekintetben látjuk a kilátásokat a korábbiaknál némileg kedvezőtlenebbnek.

P.: Melyek azok a tényezők, amelyek miatt azt gondolják, hogy előre tekintve tartósan cél fölötti inflációs pályával számolhatunk?

V. B.: Ennek az oka, hogy az elmúlt negyedévekben sorozatosan újabb és újabb költségsokkok érték a magyar gazdaságot. Ez első lépésben a világ nyersanyagpiacainak az ármozgásából adódott, főleg az év első felében az olaj árának emelkedésén keresztül, amit az eurónak a dollárral szembeni gyengülése is felerősített. Ezt követte a mezőgazdasági árak növekedése, ami mind régiós, mind globális szinten megfigyelhető folyamat volt. Végezetül jött az elmúlt hónapokban tapasztalt számottevő forint/euró árfolyamgyengülés, ami addicionális hatásként épülhet be majd az árazásba. Ezen költségsokkok inflációs hatásai már rövidtávon is megjelenhetnek a fogyasztói árakban. Erre utaló jeleket már a júliusi adatban is láttunk, ahol a legnagyobb meglepetést a nyers élelmiszerárak jelentős növekedése jelentette. Bár a belföldi kereslet az év második felében várhatóan továbbra is szerényen alakul a közvetlen inflációs hatások már következő hónapokban érzékelhetőek lehetnek. 2011-től a belföldi kereslet is fokozatosan élénkülést mutathat, amikor a termelők és a kereskedők az említett költségsokkokat már egyre nagyobb mértékben háríthatják át a fogyasztók irányába, ami korábbi várakozásainknál tartósan magasabb inflációs pályát eredményezhet. Összességében tehát a dezinflációs trend megtörését rövid távon az elmúlt hónapokban jelentkező, jelentős mértékű költségsokkok okozhatják.

P.: A kétéves előretekintési időszak végére azért csak leesik az infláció 3 százalék közelébe. Ilyen időhorizonton szinte csak a várakozások számítanak, amivel kapcsolatban a jegybank hagyományosan optimista.

V. B.: Azt hiszem aktuális előrejelzésünkkel kapcsolatban az optimista kifejezést azért érdemes árnyalnunk. A piaci szereplők inflációs várakozásainak alakulása nehezen mérhető mutatószám. Mégis legtöbb becslésünk, felmérésünk szerint a dezinflációs periódus ellenére mind a fogyasztók, mind a vállalatok inflációs várakozása még jelenleg is érdemben meghaladhatja a 3 százalékos referenciaértéket. Ez alapján feltételezhetjük, hogy mind az árazási, mind a bérezési döntésekben a várt infláció mellett az aktuális, illetve az elmúlt negyedévekben megfigyelt infláció is meghatározó erővel bír. Ezt a hatást előrejelzésünk is tükrözi. Míg rövidtávon alapvetően az említett költségsokkok dominálnak, hosszabb időhorizonton a munkapiac a bérezésen keresztül továbbítja ezen a költségemelkedésnek a második körös hatásait a hazai inflációba.

P.: Mikor csökkenhetnek nálunk is elfogadható szintre a várakozások?

V. B.: A nemzetközi példák alapján egyértelműen látszik, hogy az alacsony inflációs környezet kialakulása egy tanulási folyamat része. Ez a folyamat általában úgy kezdődik, hogy vagy egy erős negatív keresleti sokk vagy egy tartós árfolyam felértékelődés éri az adott gazdaságot, ami alacsony szintre löki a fogyasztói inflációt. Az alacsonyabb inflációhoz a piaci szereplők várakozásaikban is alkalmazkodnak, ami árazási és bérezési döntésekben is egyre hangsúlyosabb szerepet kap. Amint a várakozások is alkalmazkodtak, akkor lehet tartósan alacsony inflációs környezetről beszélni. A probléma nálunk pontosan az, hogy bár az első lépcsőfokot, a mély recessziót már átéltük, a következő lépést még nem sikerült megtennünk. Az elmúlt időszak sorozatos indirekt-adó emeléseinek köszönhetően a megfigyelhető inflációs tényadatok folyamatosan a 3 százalékos cél fölött alakultak. Ez a lépés a hazai alkalmazkodásból továbbra is hiányzik. Ezért aktuálisan azt gondoljuk, hogy a rövid távon jelentkező költségsokkok inflációs hatásai a bérezés visszatekintő komponensei miatt még 2012-ben is megjelenhetnek, ami a teljes előrejelzési horizonton enyhén a középtávú célérték fölötti áremelkedést okozhat.

Eltér a stáb és a monetáris tanács véleménye

P.: Akkor miért ígér mégis a jegybank az időszak végére 3 százalék közeli inflációt?

V. B.: Bár a munkapiacon a várakozásoknak kiemelt szerepe lehet, azt is érzékeljük, hogy vannak további tényezők is, amelyek jelentősen befolyásolhatják a béralkukat. Bár a konjunktúra fordulatát késve követve, a foglalkoztatás az idei év közepétől lassan és fokozatosan emelkedhet, ám az aktivitás folyamatos bővülése miatt tartósan laza munkaerő-piaci feltételekre számítunk a következő években. A munkanélküliség tartósan magas maradhat 2011-12-ben is, így a munkapiac kereslet-kínálati viszonyai összességében visszafogott bérezést indokolnak. A versenyszférában a válság előtt megfigyelt 8-9 százalékos bérnövekedéshez képest a következő években lényegesen visszafogottabb, 4-5 százalékos bérnövekedésre számítunk. Így az említett, továbbra is fennálló várakozási probléma ellenére, a munkapiacról érkező inflációs nyomás a korábbiaknál lényegesen visszafogottabb lehet. Erre egyébként az elmúlt hónapok béradataiban is látunk egyértelmű jeleket.

P.: A munkapiaci hatásokon túl mi húzza még lefelé az árindexet?

V. B.: Emellett még két további hosszabb távon jelentkező hatást kell kiemelnünk. Egyrészt előrejelzésünkben fix kamat és árfolyampályát feltételezünk, míg a világpiaci nyersanyagárak alakulására a határidős árakat használjuk. Ezen feltevésekkel összhangban előrejelzésünkben lényegi új költségsokk az inflációs pályát a következő években már nem éri, ami hosszabb távon az infláció lassú csökkenésével konzisztens. Szintén ebbe az irányba hat, hogy a növekedés élénkülése ellenére a magyar gazdaság kibocsátása egészen 2012-ig a potenciális szint alatt maradhat, ami továbbra is mérsékelheti az áremelések ütemét. Tekintve, hogy a hosszabb távú inflációs kilátások alakulása szempontjából a várakozások változása kiemelt jelentőséggel bír, ezért a stáb a várakozások alkalmazkodásának kockázatát a kockázati érzékelés kialakításánál külön szcenárióként is figyelembe vette.

P.: A stáb összességében sok kockázatot lát az inflációs cél teljesülése kapcsán, a monetáris tanács viszont azt jelezte, hogy optimistábban látja a fogyasztói árakra vonatkozó lehetséges forgatókönyveket, mint a szakértői stáb. Mire vezethető vissza ez a szokatlan jelzés?

V. B.: Valóban ez nem egy megszokott helyzet, de azt gondolom, hogy nem is kivételes. Mint ahogyan az aktuális gazdasági környezet is jelentősen eltér az általánosan megszokottól. Az inflációs jelentés legyezőábrájának kialakításához négy szcenáriót is készítettünk. Ezekből kettő magasabb, kettő alacsonyabb infláció irányába mutató kockázatokat jelentett. Az alacsony infláció irányába mutató pályák jellemzően tartósan gyenge belföldi keresleti környezetre utaltak. Ennek az oka egyrészt a bankrendszer és a háztartások hosszabb ideig elhúzódó mérlegkiigazítása, másrészt pedig az esetlegesen felmerülő további költségvetési egyensúly-javító intézkedések lehetnek. Ezen kockázatok mentén a gyengébb növekedés mellett az inflációban erősebb ármérséklő hatás jelentkezhet, ami hangsúlyosabban jelent meg a Monetáris Tanács érzékelésében. Ezt az álláspontot tovább erősíthette, hogy az előrejelzés lezárását követően két olyan adat is napvilágot látott (a júniusi béradat, illetve a háztartások második negyedéves előzetes pénzügyi számlái), ami szintén tartósan gyengébb belföldi keresletre utalhat. Összességében ezen bizonytalanságok hatására a Tanács kiváró álláspontra helyezkedett, ugyanakkor amint azt a közlemény végén is kifejtette, amennyiben a stáb által jelzett inflációs kockázatok tovább erősödnek, akkor már rövid távon is szükségessé válhat az alapkamat emelése.

P.: Ez hogyan érinti a stábot?

V. B .: Azt gondolom, hogy mint mindig aktuálisan is a legjobb tudásunk jelenik meg az előrejelzésünk végső számaiban. Ugyanakkor azzal mi is tisztában vagyunk, hogy egy mély recessziót követően, egy rendkívül volatilis környezetben készítünk előrejelzést, amikor a hosszabb távú folyamatok megítélése, múltbeli közgazdasági kapcsolatok és néhány hónap/negyedév tapasztalatai alapján csak jelentős bizonytalanságok mellett végezhető el. Egy-egy beérkező adattal mi is folyamatosan tanulunk, teszteljük azokat a hatásokat, amelyek mentén az előrejelzésünket kialakítjuk. Megítélésem szerint a stáb és a Monetáris Tanács világképe között nincsen jelentős különbség. Eltérés csak a kockázatok értékelésében mutatkozik, ami természetes lehet olyan gazdasági környezetben, amit a szokásosnál nagyobb bizonytalanság jellemez.

Rosszabb helyzetben van a költségvetés, de...

P.: A jegybank költségvetési helyzetértékelése is kétarcú. A jegybank májusban még - feltételekkel ugyan - a hiánycél elérését sem tartotta kizártnak.

V. B.: Azt hiszem itt érdemes egy a sajtóban az elmúlt napokban többször tévesen elhangzott állítást javítanunk. A jegybank stábja mind a februári, mind a májusi Inflációs Jelentésében felhívta rá a figyelmet, hogy a költségvetési törvényben elfogadott intézkedések nem elégségesek az idei évre kitűzött 3,8 százalékos hiánycél eléréséhez. Ehhez további intézkedésekre lehet szükség. A 2010-es év tekintetében továbbra is ez az aktuális előrejelzésünk üzenete. Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy a májusi és júniusi költségvetési folyamatok jelentős negatív meglepetést okoztak, még a mi korábbi várakozásainkhoz képest is. A meglepetések a bevételi és kiadási oldalon egyaránt jelentkeztek, így a költségvetési hiány túlfutása lényeges jelentősebb volt annál, amire számíthattunk. Ezt a túlfutást az idei évre a kormányzat 29 pontos akcióterve jelentős mértékben korrigálja, ám még ezek mellett is szükséges lehet további intézkedések elfogadására, hogy az év egészében elérhető legyen a konvergencia programban vállalt hiánycél.

P.: Éppen a kormány új intézkedései fényében mondható, hogy a jegybank költésgvetésről alkotott világképe jelentősen romlott.

V. B.: Ez valóban így van. Ennek oka részben a gyengébb kiinduló helyzet, amit az első félév - azon belül főleg a májusi, júniusi - adataiban tapasztaltunk. Itt érdemes megjegyezni, hogy a bevételi oldalon tapasztalt elmaradás pl. a gazdálkodó szervezetek befizetéseiben - a jelentős adó-visszatérítések miatt - elszámolás technikailag a 2010-es hiányszámokat rontja, de közgazdaságilag inkább a 2009-es folyamatokhoz kapcsolható. Ennek megítélése azonban az év első felében részletes adatok hiányában csak jelentős bizonytalanság mellett végezhető el. A kormányzat 29 pontos intézkedés csomagja a költségvetésben jelentkező feszültségek jelentős részét korrigálja. Ugyanakkor úgy látjuk, hogy a beinduló gazdasági növekedés szerkezete rövid távon nem támogatja a bevételi folyamatok javulását, míg kiadási oldalon az idő rövidsége néhány a központi költségvetésben tervezett kiadás-csökkentő intézkedés esetében okozhat kockázatokat. Ráadásul a korábbi évek tapasztalatai alapján az önkormányzati választások évében az önkormányzati kiadások is év második felében emelkedhetnek meg érdemben. Így összességében még a bejelentett kormányzati intézkedések mellett is látunk elmaradást mind bevételi, mind kiadási oldalon a költségvetési törvényben elfogadott értékekhez képest.

P.: A jegybank hosszabb távú prognózisainál szembeötlő, hogy a hiánynak igen jelentős részét kizárólag a recesszió okozza. Mennyire helytálló ez alapján az az értékelés, hogy a költségvetés strukturális helyzete nem is annyira rossz?

V. B.: A 2011-12-es előrejelzésünkkel kapcsolatban fontos kiemelnünk, hogy ezen horizonton a jegybank elfogadott költségvetési törvény hiányában a legtöbb kiadási tétel alakulását ún. szabályalapú kivetítések alkalmazásával ítéli meg. Ezt elfogadva a költségvetés hiánypályája a következő években fokozatosan csökkenhet, de a hiánycélok eléréséhez egy a feltevéseinknél szigorúbb költségvetés szükséges. A recessziós időszak ellenére az elmúlt időszak kormányai számos olyan intézkedést hoztak meg amelyek javították a költségvetés helyzetét és az adósságpálya fenntarthatóságát. Ez a hatás a hivatalos ESA hiányszámokban is megjelent, de még nyilvánvalóbb ha a költségvetés strukturális folyamatait megragadó mutatókat vizsgáljuk, azaz igyekszünk megtisztítani a hiányszámokat a gazdasági ciklusok változásából adódó bevételi és kiadási hatásoktól. Ez valóban azt mutatja, hogy 2009 után 2010-ben is érdemben tovább javulhat a strukturális hiánymutató. Becsléseink szerint a 2009-es 3,5 százalék körüli értéket követően, idén az így számított hiány mértéke 2,5 százalék lehet. Ebben már az új kormány akciótervének hatásai is megjelennek, ami a következő években 2 százalék körüli szintre mérsékelheti a hiány mértékét. Így a költségvetés strukturális helyzete valóban kedvezőbb annál, mint amit a hivatalos hiányszámok mutatnak. Bár még ezen utóbbi mutató is nemzetközi összehasonlításban aktuálisan alacsonynak tekinthetőek.

P.: Tehát a jegybank derűlátóbb, mint az Európai Bizottság? Ők nem 2-2,5, hanem csupán 1 százalékos ciklikus hatással számolnak, ami alapján lenne még tennivaló a tartós hiánycsökkentés érdekében.

V. B.: Ha csak a számokat tekintjük, akkor igen. Mi optimistábbak vagyunk annak megítélésében, hogy a költségvetésben szükség van-e még további jelentős, tartós korrekciókra, vagy a recesszió elmúltával az egyensúly a ciklikus hatások miatt önmagától is javulhat. A kérdés itt az lehet, hogy az általunk bemutatott strukturális egyenleg elegendő lehet-e ahhoz, hogy a magyar gazdaság növekedési kilátásait, illetve a várható inflációs és kamatkörnyezetet figyelembevéve a jelenleg is magas adósság szint tartósan csökkenő pályára álljon. Végezetül az Európai Bizottság számításaival kapcsolatban annyit érdemes megjegyeznünk, hogy az eltérést a két intézet által alkalmazott módszertan eltérései is indokolják. Ami részben a potenciális kibocsátás alakulásának becslésében, részben egyéb tényezőkben jelentkezik.

Lassíthatja a gazdaságot az erős frank

P.: Az MNB optimista a növekedési kilátásokat illetően is. A prognózisok szerint a következő két évben 4 százalékig gyorsulna a gazdaság, eközben a külső adósság jelentősen csökkenne. Más szakértők szerint ekkora alkalmazkodás mellett illúzió gyors bővüléssel számolni.

V. B.: A hosszabb távú növekedési kilátások nagyban függenek attól, hogy milyen képpel rendelkezünk a potenciális növekedés várható alakulásáról, illetve a gazdaság ciklikus pozíciójának jelenlegi helyzetéről. Megítélésünk szerint a magyar gazdaság potenciális növekedés üteme a következő években - elmaradva a válság előtt megfigyelt értékektől - 2-2,5 százalék körül alakulhat. Emellett azt gondoljuk, hogy a gazdaság jelenlegi kibocsátása számottevően elmarad a potenciális értékétől, így a jelentős szabadkapacitások jelentkeznek, ami előrejelzési horizontunkon erőteljes felhajtó erőként hathat a hazai növekedésre. Úgy gondoljuk, a következő években a belföldi kereslet egyre erősebben támogathatja a hazai növekedést, miközben az export kilátásaink is kedvezőek maradnak. Bár egyetértek azzal az állásponttal, hogy a belföldi szereplők viselkedését hosszan elhúzódó alkalmazkodás jellemezheti, ám mi azt gondoljuk ezen alkalmazkodási folyamat jelentős része már megtörtént.

P.: Eszerint a belső motorok lassan megindulhatnak?

V. B.: A háztartások fogyasztási-megtakarítási döntéseit továbbra is óvatosság jellemzi, ám a fogyasztási hányad (a jövedelmekből fogyasztásra költött rész) már nem csökken tovább. Ennek megfelelően, mivel a jelenleg hatályban lévő személyi jövedelem-adó intézkedések jelentős adókiengedést tartalmaznak (mintegy 180-190 milliárd forinttal maradhat több a munkavállalók zsebében), ami a növekvő jövedelmeken keresztül a háztartások fogyasztásának is lökést adhat, amit már a foglalkoztatás élénkülése is támogat. Az élénkülő beruházási pályát főleg a vállalati szektor viselkedése vezeti. Amennyiben a külső keresleti környezet továbbra is támogatja az exportáló cégeket, a jövő évtől a kereslet kielégítéséhez már új beruházások aktiválására is szükség lehet, amihez hozzáadódnak azon új nagy volumenű beruházások amelyek az elmúlt hónapok bejelentései alapján elsősorban a feldolgozóiparban jelentkezhetnek a következő években. Összességében ellentétben a recessziót megelőző években mind a háztartások, mind a vállalatok fogyasztási-beruházási döntéseinek finanszírozásában lényegesen nagyobb szerepet kaphatnak a belső források, így a gazdaság külső sérülékenysége a következő években tovább csökkenhet. A kockázatok tekintetében azért érdemes megemlíteni, hogy a növekedés terén többnyire negatív irányba mutatnak.

P.: És mi a helyzet a külső képpel?

V. B.: Legfontosabb felvevőpiacainkon meglehetősen összetett kép rajzolódott ki az elmúlt negyedévekben. A recessziós időszakban megfigyelt kormányzati költekezéseket követően az adósságpálya fenntarthatósága a világ minden pontján gazdaságpolitikai prioritássá vált. Ennek megfelelően legfontosabb külkereskedelmi partnereink is folyamatosan jelentik be a fiskális egyensúlyjavító intézkedéseket. Ezzel összhangban a globális konjunktúra tekintetében továbbra is csak nagyon lassú, elhúzódó kilábalásra számítunk. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a külső környezet helyreállása számunkra nagyon kedvező szerkezetben valósul meg. Bár a fejlett gazdaságok belföldi kereslete gyenge, a beszállítói kapcsolatokon keresztül a magyar export egyre növekvő mértékben tudott részesedni a gyorsan növekvő ázsiai és dél-amerikai gazdaságok keresletéből. Erre a hatásra a következő években is számítunk. Azt gondolom ezt támasztják alá az elmúlt hónapokban bejelentett fejlesztések és a következő évekre tervezett beruházások is, amelyek főleg a feldolgozóiparban jelentkeznek.

P.: A világban egyre erősebb a félelem a douple dip, egy újabb gazdasági visszaesés megvalósulására. Ez mennyiben befolyásolja az előrejelzést?

V. B.: Alappályánkban a világgazdaság lassú, elhúzódó kilábalására számítunk, így egy W-alakú recesszió kialakulásával nem kalkulálunk. A külső környezettel kapcsolatban a jelentésben megjelenő optimizmusunk azonban inkább a külső környezet említett szerkezeti sajátosságaihoz fűződik, és kevésbé annak dinamikájához. A fejlett gazdaságokban tartós, érdemi felívelésre utaló jelek nincsenek. A munkapiacokon nem történt lényegi fordulat, a munkanélküliség mindenütt magas, a fiskális csomagok hatása fokozatosan kifutott, miközben a pénzügyi közvetítőrendszer változatlanul nagyon visszafogott aktivitást mutat. Egyetlen pozitív elem az ázsiai gazdaságok kereslete, amiből a leértékeltebb euró árfolyam mellett a német cégek egyre növekvő részben részesednek. A beszállítói kapcsolatokon keresztül szoros együttmozgás figyelhető meg a német exportőrök és a hazai exportőrök teljesítménye között, ami a hazai növekedési folyamatokban is egyértelműen jelentkezik és várhatóan ez a hatás a jövőben is fennmarad.

P.: Akkor viszont - ha jól értem - ha ez az erős ázsiai növekedés eltűnik, az tönkrevágja a mi szerkezeti előnyünket is.

V. B.: Ez így van. Egy ilyen szcenáriónak nagyon komoly hatásai lehetnek mind a GDP, mind a fogyasztói árindex előrejelzésünkre. A magyar gazdaságot jelenleg egy olyan repülőhöz hasonlíthatnám, amelyiknek egyelőre jól működik az egyik motorja, de alacsonyan és labilis időjárási körülmények közt repül. Értelemszerűen ha viharossá válik a környezet, vagy az az egyetlen motor is elromlik, akkor az gyors földetérést jelenthet, és ismét recesszióba süllyedhet a gazdaság. Egy ilyen szcenárió kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a negatív növekedési hatások nem csak a külső kereslet oldaláról jelentkezhetnek, hanem az ismét felerősödő kockázatkerülésen keresztül a hazai eszközárakban is érdemi leértékelődés jelentkezhet, ami már a belföldi keresletet is érzékenyen érintené.

P.: Ha a kockázatoknál tartunk, akkor érdemes megemlíteni a svájci frank száguldását, ami a devizában eladósodott gazdaságunknak további sokkot jelenthet. Milyen hatásai lehetnek a tartósan erősödő svájci franknak?

V. B.: A svájci frank tartós erősödésének reálgazdasági hatásai döntően két csatornán keresztül jelentkeznek. Egyrészt a háztartások, másrészt a bankok mérlegeiben okoz feszültséget. Az első hatás a svájci frankban denominált hitelek törlesztő-részleteinek emelkedésén keresztül szinte azonnal jelentkezik. A háztartások jövedelmeikből egyre nagyobb részt fordítanak a hitelek törlesztésére, ami értelemszerűen alacsonyabb fogyasztást jelent. A második hatás a bankok aktivitásán keresztül jelentkezhet. Bár a bankoknak - ellentétben pl. a háztartásokkal - nyitott devizapozíciójuk nincsen, a forint leértékelődése mégis ronthatja a bankok likviditási helyzetét, portfólió-minőségét és végeredményben a tőkemegfelelést, amire a hitelaktivitás további visszafogásával reagálhatnak. Ez a hatás jellemzően az első hatásnál később jelentkezhet. Az említett csatornák reálgazdasági hatása annál erősebb lehet, minél nagyobb és minél tartósabb a svájci frank felértékelődése. Az elmozdulás nagyságáról már van információnk, annak tartósságáról még nincs, de ha a jelenlegi helyzet hosszabb ideig fennmarad annak egyre erősödő növekedési hatásai lehetnek.

Egymilliárdból újult meg a Petrik Szakközépiskola (HRportal.hu, 2010. szeptember 02.)

Közel 1 milliárd forint uniós támogatásból és 300 millió forint fővárosi forrásból valósult meg a Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskola infrastrukturális felújítása és akadálymentesítése.

Demszky Gábor főpolgármester megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a budapesti szakiskolai végzősök körében a munkanélküliség az országos átlag töredéke. A munkaerőpiac, a munkáltatók igényeinek megfelelően folyik a korszerű képzés, így az itt végzett fiatalok könnyedén találnak szakképzettségüknek megfelelő munkahelyet.

A Petrik felújítása az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával és Budapest Főváros Önkormányzatának hozzájárulásával valósult meg.

Az intézmény sajtóközleménye szerint az újonnan kialakított laborok, informatikai tantermek a gyakorlati képzést, a könyvtár az elméleti felkészülést segíti, a közösségi terek pedig a felszabadult, jó légkör kialakításában játszanak fontos szerepet, kiegészülve egy korszerű stúdiószobával a multimédiában érdekelt fiatalok számára. Mindezek mellett a beruházás során hangsúlyos volt az épület akadálymentesítése.

A közlemény szerint szeptembertől a lehető legmodernebb, minden igényt kielégítő eszközparkkal kezdődött meg az integrált, gyakorlatorientált képzés az iskolában.